Fogadjátok szeretettel másodikos osztálytanítónk, Monostori Andrea bemutatkozását:

„Több mint 25 éve foglalkozom gyermekekkel. Pályám kezdetén a legkisebbekkel dolgoztam, majd sérült gyermekek mellett, fejlesztőpedagógusként szereztem tapasztalatot. 2019 óta folyamatosan Waldorf-pedagógusként kísérem a gyermekeket fejlődésük útján.

Az emberismereten alapuló nevelés és oktatás már a Waldorf-pedagógiával való találkozásom előtt is meghatározó része volt a szemléletemnek – akkor még inkább ösztönösen, belső meggyőződésből. A szellemtudományi emberképen alapuló, a gyermeket testi, lelki és szellemi egységként szemlélő nevelés azonban 2019 óta tudatosan is jelen van az életemben és pedagógiai munkámban.

Pedagógiai gondolkodásom középpontjában mindig is az a törekvés állt, hogy a gyermek fejlődésében egyensúlyba kerüljön a fej, a szív és a kéz – a gondolkodás, az érzés és a cselekvés. Fontosnak tartom, hogy a tanulás ne váljon idő előtt pusztán intellektuális teljesítménnyé, és hogy a gyermekeket megóvjuk a korai lexikális túlterhelésből fakadó felesleges stressztől és lelki sérülésektől. Hiszem, hogy a valódi tanulás akkor születik, amikor a gyermek kíváncsisága, érzései, akarata és gondolkodása együtt mozdulnak.

Munkám során arra törekszem, hogy ne egy előre meghatározott képhez igazítsam a gyermeket, hanem őt magát lássam: az egyedi személyiséget, a benne rejlő lehetőségeket és a saját fejlődési útját.

Pedagógusi hitvallásom egyik legfontosabb mondata:

„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.”

Tiszteletben fogadni azt jelenti számomra, hogy olyannak látom és fogadom el a gyermeket, amilyen ő maga. Nem tulajdonként tekintek rá, és nem saját vágyaink, elvárásaink vagy beteljesületlen álmaink hordozójaként, hanem önálló, értékes emberként.

Szeretetben nevelni azt jelenti, hogy biztonságot, meleget, figyelmet és türelmet adunk neki. A szeretet az a megtartó talaj, amelyben a gyermek biztonságban érezheti magát, és amelyből szabadon fejlődhet, kibontakoztathatja képességeit és fokozatosan megtalálhatja önmagát.

Szabadságban elbocsátani pedig azt jelenti, hogy már a kezdetektől készülünk arra a pillanatra, amikor el kell engednünk a gyermek kezét. Nem magunkhoz kötni szeretnénk, hanem hozzásegíteni ahhoz, hogy önállóan gondolkodó, érzéseiben és döntéseiben felelős, szabad és független emberré váljon.

Számomra a Waldorf-pedagógia ezért nem csupán egy módszer, hanem egy olyan emberközpontú szemlélet, amelyben a pedagógus feladata nem az, hogy „megformálja” a gyermeket, hanem hogy jelen legyen mellette, figyelje, értse, kísérje és segítse őt abban, hogy azzá válhasson, akivé válnia kell.”

Fogadjátok szeretettel elsős osztálytanítónk, Réfi Dorina bemutatkozását:

„A Bakony és a Balaton-felvidék találkozásnál születtem, majd a gimnáziumi éveimet már Sopronban fejeztem be. A gyermekkoromat átszőtte a színház és a dráma világa, kamaszkoromban tapasztaltam meg a művészeti tevékenységek gyógyító erejét. Mindig is szívesen kézműveskedtem, festettem, rajzoltam, imádtam énekelni, színházi társulat tagja is voltam 6 évig. A pályaválasztás időszakában éreztem a hívást, hogy gyermekekkel foglalkozzak. Az ELTE-n végeztem gyógypedagógusként, és életem ezen szakaszában találkoztam először a Waldorf pedagógiával. Az egyetemi éveim alatt egyre érett bennem az elhatározás, hogy a pedagógiai munkámat leginkább a gyermekek valódi megismerésére, a közös tapasztalatszerzésre és a művészet gyógyító erejére szeretném alapozni, ezért az Antropozófiai Pedagógiai Műhely által indított Waldorf osztálytanítói képzést is elvégeztem. Ezen a képzésen az ismeretek elsajátításán túl egy olyan világnézettel is gazdagodtam, amit igazán magaménak érzek. Megélhettem azt a közösségi élményt, amit máshol addig nem, megtapasztalhattam azt, hogy nem csak a lexikális tudás fontos, hanem a gondolkodás is. A belső munka az alapja annak, ami azután kifelé sugárzik. Az elmúlt hat évben több területen is tapasztalatot szereztem gyermekekkel, ebből négy évet Waldorf tanárként. A pedagógiai munkámban törekszem arra, hogy a gyermekek valódi lényét megismerve, őszinte szeretettel feléjük fordulva segíthessem őket a világ szépségének, jóságának és tisztaságának felfedezésében, önmaguk kibontakoztatása által. Egy osztály életében a fizika környezet, a lelki minőség és a szellemi munka is ugyanolyan fontos számomra, hogy a kéz, a szív és a fej egységben létezzen. A Waldorf pedagógia számomra nem csupán módszertan, hanem egy közös utazás a művészetek tengerén, a zene hangján, a mesék varázsvilágában, a festés áramlásában, a megtartó közösség erejében, a természet adta lehetőségek mezején, a tapasztalás erdejében, a versek ritmusában, a játék örömében, a valódi tudás megszerzésének labirintusában. A valódi együtt-LÉT-élmény.”

„A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert az életben célokhoz.” Rudolf Steiner