Mihály-nap
Ahogy az ősz beköszönt s a természet óvatosan, lassan visszahúzódik, ahogy a napok finoman rövidülnek. a fény egyre tompábban, elmosódottabban van jelen körülöttünk, ahogy közeledik szeptember vége, Mihály-nap, érezzük: valami megváltozik.
Érdekes észlelés, hiszen mostanában egészen konkrétan tapasztaljuk még a nyár erejét és gazdagságát… és mégis… nem csupán a fények, a színek… hanem valami mélyebb, komorabb, nehezebb érzés ül a tájra, emberre egyaránt. Szt. Mihály alakja és története a sárkánnyal sokak számára élő belső kép. S nem csupán az, egy mély, belső folyamat szimbóluma is. A Waldorf-diákok, osztályok számára ilyenkor jön el a bátorságpróbák s a mérlegelés ideje. Minden évfolyam a saját életkorához, fejlődési szintjéhez illeszkedő próbán vesz részt: van, akiknek egy patakon átívelő pallón való áthaladás, van, akiknek az iskolában eltöltött éjszaka, megint másoknak egy barlang kürtőjén való átpréselődés a próba.
Az Éden-kerti elsőseink az elemek közül a földet segítségül hívva vágtak neki pénteken a nagy útnak, a bátorságuk mellett a kitartásukat is próbára téve, másodikosaink pedig a tavalyi utat folytatva követték a sárkány nyomát, eljutva egy igazi várba. Várbörtön, igazság szája, felkapaszkodás a legmagasabb ormokra, hogy csak néhány állomást említsünk…
Mégis, valamennyien ugyanazt a belső utat járják: szembenézni az akadállyal, felébreszteni magukban a bátorságot és megtalálni a továbbvezető erőt. A gyermekek figyelme befelé, a bennük pislákoló fény és erő felé fordul. Amit a gyermek Mihály idejében magában felébreszt, az Advent csendjében, a karácsonyi misztérium felé vezető úton, ragyogó belső fénnyé érlel(őd)het…
Hogy ne csupán a Waldorf-iskolások tapasztalják meg ennek a belső lángnak, erőnek, hitnek az erejét, hanem mi, felnőttek is, álljon most itt a steineri Mihály-meditáció, aktualizált, részletesebb fordításban:
„Ki kell gyomlálnunk lelkünkből a félelmet és a rettegést attól, ami a jövőből közelít felénk. A jövő felé fordulva nyugalmat kell tanúsítanunk minden érzéssel és érzékeléssel szemben. Teljes nyugalommal nézzünk szembe mindennel, ami jöhet, és arra gondoljunk, hogy bármi is jöhet, a világ bölcs vezetése által fog eljutni hozzánk. Minden pillanatban az igazat kell tennünk, és minden mást a jövőre hagynunk. Ahhoz tartozik, amit ebben az időben meg kell tanulnunk, hogy tiszta bizalomból éljünk, a létezés minden bizonyossága nélkül, a szellemi világ állandóan jelenlévő segítségébe vetett bizalomból. Valójában, másképpen ez nem megy ma, amikor a bátorságnak nem szabad csökkennie. Szelídítsük meg akaratunkat és belülről keressük a felébredést minden reggel és minden este.” (Ford.:Sz.I.)
